Ez azon könyvek egyike volt, amelyek már hónapok óta várakoznak türelmesen a polcomon, hogy elolvassam őket. Ő már átkerült az "olvasottak" polcra. Nyár volt, csodás jó idő mikor megvettem, aztán valahogy mindig tolódott az olvasása, nem igazán tudom megmondani, hogy miért. Hisz amiatt vettem meg, mert érdekel.
Elképzelted már, milyen lenne egyszerűen kilépni az életedből?
Magad mögött hagyni mindent?
Dena egy jó nevű londoni reklámügynökségnél dolgozik, és minden
vágya, hogy fényes karriert fusson be a szakmájában. A barátja épp arra
készül, hogy megkéri a kezét, Dena azonban hallani sem akar a
házasságról. Jason a cég nőcsábásza, igazi életművész, akinek mindig
lapul egy vicc a tarsolyában. A bohócjelmez mögött azonban régi sérelmek
lappanganak. A hallgatag és megközelíthetetlen Patrick áll az ügynökség
élén, és egy nap ő örökli az egész reklámbirodalmat. Házassága zátonyra
fut, mikor megtudja, hogy a felesége megcsalja.
Mindhármuk élete gyökeres fordulatot vesz, amikor egy ártatlannak
induló hétvégi kiruccanás szenvedélyes afférba torkollik. A rendhagyó,
titkos viszony felforgatja mindennapjaikat, melyek már egyikük számára
sem ígérnek boldogságot. Úgy határoznak, belevágnak életük legnagyobb
kalandjába, hogy megtalálják és megtapasztalják a mindannyiuk által
áhított szabadságot.
De vajon van-e létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak? Létezik-e
korlátlan szabadság? És ha igen, hol kell keresni? Meg lehet-e
szabadulni a múlt árnyaitól?
Sienna Cole szenvedéllyel és drámával tűzdelt romantikus története
ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben az utazás nemcsak
lélegzetelállító tájakra kalauzol, de a lélek legmélyebb bugyraiba is
elvezet.
Az első fejezet nagyon ütősre sikeredett, csak pislogtam, hogy épp mit is olvasok. Szuper erős kezdés, érdekes szereplők.
Fura egy lány, akinek soha, semmi se elég. Mindig kerget valamit amit Ő boldogságnak hisz és közben észre se veszi,hogy csak körbe kellene néznie. Nem a hibákat, a miérteket kellene keresni, hanem az apró jeleket észrevenni. Máris jobban tudna örülni bárminek, jobban tudná értékelni az embereket, a hozzá közel állókat. Nem Ő lett a kedvenc szereplőm. Túl hisztis és akaratos. Jó dolgában már nem tudta mit is csináljon.
Patrick Byrne
Az elbűvölően jóképű, hideg szemű, bonyolult lélek. Istenem, de szívesen beszélgettem volna vele. Imádom a művész lelkeket. Tudom milyen amikor elvonul a "barlangjába" és tudom miért van rá szüksége. Kevesen értik meg őket, kevesen fogadják el milyenek. Inkább változtatni szeretnének rajtuk, ahogy Dena is akart változtatni Patrickon.
Egyik kedvencem lett Patrick a zárkózottságával együtt. Kíváncsi voltam rá, hogy miért is lett ilyen. Gyanítottam a választ és sajnos úgy is lett. Sokszor olyan igazságtalan az élet.
Jason Preston
Az ügyeletes szívtipró, aki imádja a nőket és akinek a szekrénye szintén teli van csontvázakkal. Talán Őt a legnehezebb kiismerni hármuk közül. Szinte sosem mutatja az igazi arcát, csak néha, egy-egy pillanatra látni az igazi Jasont. Mindig csak poénkodik és (látszólag) nagyon lazán veszi az életet. Ő a kedvenc nekem, mondjuk néha kapott volna egy taslit a fejére :)
Az első fejezetet elolvasva azt mondtam magamban, hűha! Ezt nehéz lesz szinten tartani. Durván jól kezdődik, ez nem egy olyan könyv, ahol a 100. oldal után indul be a cselekmény és addig csak unatkozik az olvasó. Nagyon nem. Ez olyan könyv ami már az első oldaltól kezdve leköt és csak olvasnád és olvasnád. És bizony, amikor időm engedte, csak olvastam és olvastam. Ott voltam velük az autóban az utazásuk alatt. Sétáltam a tengerparton, jártam a múzeumokat, buliztam, nevettem és néha könnyeztem.
Négyszáz nap szabadság a könyv címe, de inkább önmaguk keresése. Az már mellékes, hogy mindezt egy csodálatos utazással teszik. Három, 30-as felnőtt, akik nem tudnak mit kezdeni az életükkel, akik változtatni akarnak de nem tudják mi is lenne nekik az igazán megfelelő. Próbálgatják magukat, egymást.
Néha haragudtam Denara, jó dolgában már azt se tudta mi az elég. Gyakran túllépet egy határt, ami nekem már sok volt. Jay, Istenem, hogy ő is milyen titkot hordozott magában?! Általában az örökösen vidám emberek ezzel próbálják takargatni a problémáikat. Ahogy Jay is teszi, annak ellenére, hogy a kedvencem lett néha bizony csúnyán néztem volna rá. Pats pedig, Ő Pats. Sajnos senki se maga dönt, hogy milyen élete legyen, de nagyon is sokat tud tenni azért, hogy boldog legyen.
A kedvenc idézetem Patricktól van:
"Nem érdekes, hol vagyunk, mekkora utat tettünk meg, hány vízesést, dómot, múzeumot és szobrot láttunk. Még csak az sem érdekes, hogy hány új dolgot próbáltunk ki, és milyen élményeket szereztünk. Csak az érdekes, hogy mivé váltunk közben."
A könyvet csak ajánlani tudom, nem csak szórakoztat hanem el is gondolkodtat. Te jó úton jársz? Azt teszed amit szeretnél és azzal akivel szeretnéd?
Köszönöm az élményt kedves Sienna Cole, ismét nem csalódtam a könyvedben.
