Kylie Scott: Deep – Tónus

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…
Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.
Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?

 Pafff...

A sorozat első részét nagyon szerettem, már többször olvastam és tuti, hogy még fogom is olvasni.

A második rész is jó volt de már voltak benne jelenetek amik nem jöttek be.

A harmadik rész nagyon nem jött be, az önző, alkohol és drogfüggő rocksztár idegesített és nem is tudtam, na jó, nem is nagyon próbáltam megérteni.

A negyedik rész se lesz kedvenc :(

Mi volt ez kérem szépen????

Adva van egy tini aki rajong egy rocksztárért.
Egy rocksztár, aki szemrebbenés nélkül lefekszik a legjobb barátja sógornőjével, holott ígéretet tett, hogy nem teszi.
Ráadásul ez az undok pasi egyszerűen kisétál és otthagyja Lizzyt, mert azt könnyebb.
Hogy én mennyire haragudtam végig Benre. Nem volt benne semmi ragaszkodás, semmi rajongás. Csak egy nő volt számára Lizzy a sok közül.
Hol maradt a szerelem? Hol vannak a beszélgetések. Oké, váltottak üzeneteket, az tetszett, de ennyi és nem több. Indoka nem volt Bennek, hogy ilyen tahó legyen. Mondjuk ez szerintem családi vonás, egy ilyen tesó mellett milyennek kellene lennie? Nem volt köztük igazán kapcsolat. Csak szex, következménnyel. Majd egy langymeleg kapcsolatféle.
Hatalmasat csalódtam a könyvben, pedig próbáltam szeretni, sajnos nem tudom.

Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.

Bevallom őszintén nem azért olvastam el mert megtetszett a borító vagy mert jól hangzott a fülszöveg. Azért került a kezembe, mert egy kedves moly társam elolvasta és nagyon jó véleménnyel volt róla. Az Ő által ajánlott könyvekben pedig nem szoktam csalódni.

Most sem csalódtam! Nem egy szokványos könyv, az biztos.Csak sajnos rövid, túl rövid. Olvastam és azt vettem észre, hogy nagyon dühít mert le kell tennem. Ott voltam a kis srác mellett és annyira megértettem, hogy milyen. Istenem, hogy mi mindent megtett, hogy befogadják és elfogadják. Mert az az elvárt. És én nem olvashattam tovább, mert nem csak olvasásból áll az élet (sajnos).

Aztán ott volt a jelen, a Noémi szál. A gyönyörű lány a fura szokásával. Az első fejezeténél nem értettem, hogy mi a fene van. Majd szép lassan megértettem és élveztem, hogy a jelenét ismerhetjük. Vártam az Ő fejezeteit is de vártam a mi ismeretlen, érzelmek nélkül élő srácról szóló sorokat is.

Istenem, milyen világban is élünk mi, hogy nem lehetsz önmagad? Hogy meg kell tanulnod úgy viselkedni, ahogy azt a társadalom elvárja, mert bizony másképp nem fogad be hanem egyszerűen kitaszít.
Nagyon tetszik a könyv, a mondanivalója, a stílusa. Nem a megszokott, hanem egyedi, különleges.
Milyen furcsa is az élet, azt mondják nincsenek véletlenek és talán igazuk is van.
Sok mindent lehetne még írni a könyvről, a szereplőkről, de az már spoileres lenne. Azt meg inkább nem :) Olvassátok el, nem hosszú könyv, ha van időd akkor pár óra csupán, ha nincs akkor is csak pár nap.

Öt csillagot érdemel mindenképpen!

ui: A borítóra visszatérve, míg nem olvastam a könyvet nem tetszett, de így olvasás után bizony úgy gondolom, hogy tökéletes választás volt. Másmilyen borítót el se tudnék képzelni hozzá.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam. Élmény volt kedves Rojik Tamás!

Leda Schwartz: A harmadik szerető

„Egy nő két dologért képes bármit megtenni a világon. Azért, hogy legyen gyereke, illetve azért, hogy ne.” 
Mauriceau (1637-1709) francia szülész szakorvos


Létezik-e ​férfi és nő között érdek és testi vonzalom nélküli barátság? Mi számít egy házasságon belül megcsalásnak, és mi nem? Miért jár egymással karöltve a szerelem, a féltékenység és a birtoklási vágy? Válaszút elé állva, mire hallgass inkább: a szívedre, vagy az eszedre? Érdemes-e felrúgni egy több mint tíz éve tartó, megállapodott, nyugodt, komoly kapcsolatot egy hirtelen fellobbanó, fékezhetetlen szalmaláng kedvéért?
Leda Schwartz szenvedéllyel tűzdelt romantikus regényében nyomon követhetjük egy felnőtt nő életének két óriási tusáját. A belső vívódást a saját érzelmei, a szerelem ellen, amit nem a férje, hanem egy másik nős férfi iránt érez, valamint a meddő nő ádáz küzdelmét a gyermekáldás érdekében, a lombikprogramok sikertelenségeivel átitatott reménytelenséget, a feleség irdatlan fájdalmát, aki nem biztos, hogy arra született, hogy valaha ő is anya legyen.

Ezzel a könyvvel már egy ideje szemezek. Olvastam belőle pár részletet és felkeltette az érdeklődésem, ugyanakkor tartottam is tőle. Méghozzá a lombik miatt. Számomra ez az a téma amit (eddig) szándékosan kerültem. Most a kíváncsiságom felül kerekedett, jelentkeztem az utazókönyvre és legnagyobb meglepetésemre hamarosan a kezembe is került. Bevallom, 1 hét is eltelt mire elkezdtem olvasni. Érdekelt ugyan de össze kellett magam szedni, hogy olvashassam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Még az is megfordult a fejemben, hogy írok az írónőnek és továbbadom a könyvet, olvasatlanul. Legyőztem önmagam és nekiláttam. Az eleje megviselt. Tudom, sokan csak elolvassák és továbblapoznak. Én viszont újra ott ültem a váróban, vártam a csodát ami nem akart jönni pedig mindent megtettünk azért, hogy jöjjön. Tudtam mit érez Szofi, min megy keresztül és mik az érzései. Megértettem a gondolatait, az önvádat, azt, hogy szüksége volt arra, valaki Istenítse és imádja. Egyszerűen csak elfogadja Őt! Annak ellenére, hogy megértettem Szofi érzéseit őt magát nem tudtam megkedvelni. Volt egy férje aki imádta őt és ha elmondta volna Mironak a belső vívódásait biztos segített volna neki. De egyszerűbb volt egy kopasz adonisz rajongásával vigasztalódni.

Annyi gondolat van bennem. Ez nem egy romantikus könyv, van benne az is, de ez inkább dráma. Egy fiatal nő drámája, élete. A meddőség sok nő rémálma. És sajnálatos módon nem sok segítség van számukra. Az orvosok kiégtek/fáradtak/fásultak. Ennek pedig a páciensek isszák meg a levét.
Szofi és Miro elindultak egy úton, csak épp nem fogták egymás kezét. Erik volt aki a szavaival segített nőnek maradni Szofinak a kezelések alatt, hogy ne essen mély depresszióba, hanem érezze, annak ellenére, hogy nem anya egy vonzó, csodálatos NŐ. Mert nem csak a testet kell kezelni a meddőség miatt, hanem a lelket is. Azt a nehezebb.
Erik, egy pasi aki nagyon jól néz ki, aki imádja a szúrós feleségét de aki nem riad vissza egy kis kalandtól. Tud bánni a szavakkal az biztos, tudja mikor mit kell mondani. Olyan szívesen olvastam volna az Ő gondolatait. Ő miként élte meg mindezt? Miért döntött úgy, hogy kockáztat egy barátságot és belevág egy kalandba. Milyen volt tudni/látni, hogy a nő akit kíván és szeret, más kezét fogja? Más száját csókolja, máshoz bújik hozzá?

Györgyi nagyon fura egy nő, teli kisebbségi érzéssel. Ami kicsit érthetetlen. Egy csodás pasi a férje, aki leste minden szavát. Olyan könnyen lehetett volna az Ő házasságuk a tökéletes házasság. Csak egy kis önbizalom és lazaság kellett volna.

Miroslav, a férfi, aki igazán szeret. Igazán átjöttek az érzései Szofi iránt, még ha nem is tudott mindig tökéletes lenni, azt nem lehetett rá mondani, hogy nem szereti  a feleségét. Csak valakinek rá kellett volna szólnia, hogy másképp csinálja.

Alapjában nagyon tetszett a könyv, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Talán így egy kicsit én magam is nyitottabb leszek ebben a témában. Viszont sajnos nem érdemel nálam 5 csillagot, csupán 4,5-et. Szofi miatt, azt hiszem.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Leda Schwartz! Jó volt elolvasni a könyved.