Robin O'Wrightly: #Wetoo

A ​rémálomban egyetlen jó dolog van: az ébredés.
Kivéve, ha a valóság szörnyűbb, mint az álom.

A Gyilkos emlék kisregényben két nő idővonala tárul elénk, az egyikük, Connie V. Marshall, fotós már túl van élete legdurvább cselekményén: ámokfutást végzett egy irodában, maga után hagyva 15 áldozatot. A másik, Shauni Hullivan, nyomozó pedig még előtte áll a saját legdurvább élménye feldolgozásának: miért lát rettenetes rémálmokat nemi erőszakról és képtelen lefeküdni férfiakkal? Két nő üldözi a gólemét, egymást és végül önmagát. Mindeközben nem is sejtik, hogy sorsuk több szálon kapcsolódik össze, mint azt hitték… Mindketten a saját poklukból indulnak, de eljutnak a saját Paradicsomukba a végén?

A Tinnitusz novellában egy házaspár konfliktusa egy buli után bontakozik ki, amikor nem várt vendégeik érkeznek… Ismerik-e egymást annyira, hogy megmentsék az életüket?

A Testcserés számadás előzetes egy nagyon megosztó és bizarr erotikus-misztikus lélektani thrillerhez. Sarah Z. Montgomery nem mindennapi nő: képes lélekként testekben utazni, így spirituális testszállítóként tevékenykedik. Saját erkölcsi állapota és a házassága is komoly veszélybe kerül egy félresikerült küldetésben. Vajon el lehet viselni a lelki erőszakot? És mi lesz a Montgomery család további sorsa?

A #WeToo – Kettős kereszt vérmes, tabudöntögető lélektani thrillere mindannyiunk története, akár keresztülmentünk a családon belüli erőszaktól a szexuális abúzuson át a totális lelki és testi sérülésig, akár nem.

Pár hónapja olvastam először az írónőtől és könyvről könyvre jobban kedvelem. Abszurd humorban tökéletes, de családregényben is szenzációsat alkotott. Mikor tesztolvasót keresett a hamarosan megjelenő pszicho-thiller könyvéhez, jelentkeztem.  Az egyik legsokoldalúbb író akit ismerek, és nagyon kíváncsi volta, erre az oldalára is.

#Wetoo -Kettős kereszt

Rögtön bele a közepébe. Már az első oldalakon sokkol az írónő. Csak pislogtam, majd olvastam tovább. A lelki sérüléseket mindenki másképp próbálja meg feldolgozni. Van aki kibeszéli, van aki magába zárja és elfelejti, van aki bosszút áll, van aki segítséget kér. Olvasni és így olvasóként átélni is nehéz volt. 

Sokkoló. -Istenem, ismétlem önmagam- Ez teljes más, mint az eddigiek, de nagyon-nagyon jó ez is. Éreztem a zavart, a fájdalmat. Bűnhődni kell a bűnösnek, de joga van-e eldönteni az áldozatnak, hogy miként is legyen büntetve az aki tönkretette őt testileg és lelkileg egyaránt? 

Véletlenek nincsenek, mindig okkal történik minden. Még ha nagyon fájó is.

Tinnitusz 

Kicsit furcsa nekem ez a novella, kétszer is el kellett olvasnom mert elsőre nem mindent értettem ... Másodikra sem, de lehet csak aludnom kell rá egyet.

Testcserés számadás (előzetes)

Édes mézes, még, még még. 

Ez (is) nagyon-nagyon jó lesz. Sarah és Richard történet nagyon ígéretes. Már várom a folytatását.

Kedves Robin O'Wrightly nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Köszönöm, hogy ilyen csodásan írsz, hogy ilyen sokoldalú vagy. Ismét szenzációsat alkottál. Nehogy abba hagyd! Maradj ilyen és írj ilyen sok műfajban. Ígérem, elolvasom :)

 

Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Az ​első világháború végén, a gyűlölet és félelem káoszában szerelem bontakozik ki egy fiatal francia katona és egy falusi magyar leány között…
Lehet-e „ez egy gyönyörű barátság kezdete”? Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában? Felvállalják a szerelmüket, vagy elsöpri őket a történelem vihara? Átjutnak-e a leszármazottaik a hazugság folyondárján? Ki mondja ki az igazságot? Összetalálkozik-e a két ág, mielőtt beköszönt a halál? A szeretet mindig győz, vagy most az egyszer veszít?
Az Emlékkönny minden kérdésre megadja a választ.
„Ha ez csak az én történelmem lenne, azt mondanám: száz év? Vagány! De ez nem csak az enyém. Sokan vagyunk így.” (a szerző)
„A múltat nem változtathatjuk meg, csak megismerhetjük. A jelen az, amelyet meg kell élnünk, és a jövő az, amely formálható.” (zen bölcsesség)
1920-tól 2015-ig csaknem száz év pereg le, amelyben egy megrendítő családi legendárium tárul fel faktoid fikció (tényszerű információkon alapuló, kitalált elemekkel kevert irodalmi mű) formájában.
A könyv célja a halottak hazugságból való megtisztítása, a bűneik feloldása, és az igazság kimondása az emberiség fennmaradásának örök üzenetével.

Robin könyveivel még csak most ismerkedem. Tetszik a stílusa, a sokrétűsége. Abszurd humorban nagyon jó, kíváncsi voltam, egy sokkal komolyabb könyvben milyen. Nem kellett csalódnom, igazán jó. Ha kevés időd van ne kezdj bele, mert nem fogod könnyen abbahagyni. Én egy hónapig olvastam, és pont az időhiány miatt. Aztán már annyira magával ragadott a történet, hogy inkább gyorsan befejeztem. Mondjuk jó volt ennyi ideig olvasni. Mert amit olvastam elgondolkodtatott, újra és újra azt vettem észre, hogy a könyvre gondolok és az én nagymamámra, akinek szintén nem volt könnyű élete és amiről szintén nem szeretnek beszélni a családtagok.
Ott voltam az első világháború után a kis faluban, a szerelmes Évával és Jean-Pierrel, Istenem. Micsoda szerelem és micsoda sors. Amikor bárhogy döntesz, nem jó döntést hozol. Nagyon nehéz lehetett Évának, egyedül. Család nélkül. Még jó, hogy lettek barátai. Hogy fel tudott állni és igyekezett teljes életet élni, még ha önmagának hazudott is. Annyira drukkoltam nekik...
Teltek az évek és bizony el kell ismernem én Pált nem kedveltem meg, Ginát meg nem mindig értettem. Én nem tudtam volna azt tenni amit Ő, de hát mindenki más.
Simo és Olivier, "Két szőke, kékszemű, babaképű kisfiú – persze maguk voltak az ördögök, ha arról volt szó. De mindent elintézett egy mosoly és a kegyetlenül hatalmas dumájuk."
Olit nagyon megszerettem, a bátyját viszont alig ismertük meg, sajnos. Jó lett volna belelátni egy kicsit abba, miként élte meg Simo és Pál Gináék lépését.
Kedvenc szereplőm, nincs kimondott kedvencem. Mindenki kedveltem valamilyen szinten.
Na jó Jean-Pierret talán egy kicsit jobban :) Nagyon tudott szeretni, megértő volt és kedves.

Milyen kegyetlen sokszor az élet, egy döntés, egy pillanat, utána pedig minden következményét viselned kell. Ha jó, ha rossz.

Köszönöm szépen a lehetőséget kedves Robin O'Wrightly. Maradok hű olvasód :)

Sukitore – Hogy történhetett

Szex, kaland, baleset – mi más kellene egy igazán romantikus, szenvedélyes és pörgős regényhez? Laura és Bence egymásra találnak pár évvel diplomaosztás után, de azokra a szédületes eseményekre egyikük sem volt felkészülve, ami rájuk vár a dzsungel mélyén. Képesek lesznek felvenni a harcot a rejtőző veszéllyel? Amikor csak egymásra számíthatnak, rájönnek, hogy senki és semmi nem az, aminek látszik!

Már egy ideje a könyvolvasómon várta, hogy időt találjak és elolvassam. Ma (péntek) este csend van és nyugalom, aludni nem tudtam, gondoltam olvasok. Erre esett a választásom. Valami kis könnyedre vágytam.

Azt hiszem egyre jobban kedvelem ezt a műfajt. Nagyon jó, hogy párban írják a történetet, együtt de mégis külön. Megvan a varázsa :) Biztos beleszámít az is, hogy Tűzvirág és Mykee remek párost alkotnak. Eleinte furcsa, hogy vannak átfedések, ugyanazt a jelenetet olvashatjuk mindkét főhős szemszögéből, de mindig egy picit másképp leírva,  megfogalmazva. Itt a két szemszög valóban két külön személy, más gondolatok, más írásmód. Mégis összehangolt az egész, vagyis így "egész".

A történet nagyon jó. Bence és Laura igazán jók voltak együtt. Kicsit hiányzott, hogy nem lettek bemutatva, nem ismerhettük meg őket alaposan, szeretem magam elé képzelni a szereplőket és így nem volt könnyű. Le lett írva mikor is találkoztak és ennyi, már folytatódott is a történet. A könyv első felében a szexen van a hangsúly, főszereplőink minden gondolata, tettei a szex körül forognak. Aztán elutaznak és felpörögnek az események, korántsem a várt módon. Van benne izgalom, kaland bőven. A vége meglepett, nem egészen ezt vártam, de így volt tökéletes. Kár, hogy ilyen rövidke. Élveztem olvasni, mi sem bizonyítja jobban, hogy éjjel 1-kor még a könyvről írok :) Mert, hogy letenni nem igazán lehet. Írhatnám azt is, hogy könnyed nyári olvasmány, de ilyenkor télen is kitűnő :)

Köszönöm szépen Mykee, hogy olvashattam, élmény volt.