Kylie Scott: Deep – Tónus

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…
Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.
Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?

 Pafff...

A sorozat első részét nagyon szerettem, már többször olvastam és tuti, hogy még fogom is olvasni.

A második rész is jó volt de már voltak benne jelenetek amik nem jöttek be.

A harmadik rész nagyon nem jött be, az önző, alkohol és drogfüggő rocksztár idegesített és nem is tudtam, na jó, nem is nagyon próbáltam megérteni.

A negyedik rész se lesz kedvenc :(

Mi volt ez kérem szépen????

Adva van egy tini aki rajong egy rocksztárért.
Egy rocksztár, aki szemrebbenés nélkül lefekszik a legjobb barátja sógornőjével, holott ígéretet tett, hogy nem teszi.
Ráadásul ez az undok pasi egyszerűen kisétál és otthagyja Lizzyt, mert azt könnyebb.
Hogy én mennyire haragudtam végig Benre. Nem volt benne semmi ragaszkodás, semmi rajongás. Csak egy nő volt számára Lizzy a sok közül.
Hol maradt a szerelem? Hol vannak a beszélgetések. Oké, váltottak üzeneteket, az tetszett, de ennyi és nem több. Indoka nem volt Bennek, hogy ilyen tahó legyen. Mondjuk ez szerintem családi vonás, egy ilyen tesó mellett milyennek kellene lennie? Nem volt köztük igazán kapcsolat. Csak szex, következménnyel. Majd egy langymeleg kapcsolatféle.
Hatalmasat csalódtam a könyvben, pedig próbáltam szeretni, sajnos nem tudom.

Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.

Bevallom őszintén nem azért olvastam el mert megtetszett a borító vagy mert jól hangzott a fülszöveg. Azért került a kezembe, mert egy kedves moly társam elolvasta és nagyon jó véleménnyel volt róla. Az Ő által ajánlott könyvekben pedig nem szoktam csalódni.

Most sem csalódtam! Nem egy szokványos könyv, az biztos.Csak sajnos rövid, túl rövid. Olvastam és azt vettem észre, hogy nagyon dühít mert le kell tennem. Ott voltam a kis srác mellett és annyira megértettem, hogy milyen. Istenem, hogy mi mindent megtett, hogy befogadják és elfogadják. Mert az az elvárt. És én nem olvashattam tovább, mert nem csak olvasásból áll az élet (sajnos).

Aztán ott volt a jelen, a Noémi szál. A gyönyörű lány a fura szokásával. Az első fejezeténél nem értettem, hogy mi a fene van. Majd szép lassan megértettem és élveztem, hogy a jelenét ismerhetjük. Vártam az Ő fejezeteit is de vártam a mi ismeretlen, érzelmek nélkül élő srácról szóló sorokat is.

Istenem, milyen világban is élünk mi, hogy nem lehetsz önmagad? Hogy meg kell tanulnod úgy viselkedni, ahogy azt a társadalom elvárja, mert bizony másképp nem fogad be hanem egyszerűen kitaszít.
Nagyon tetszik a könyv, a mondanivalója, a stílusa. Nem a megszokott, hanem egyedi, különleges.
Milyen furcsa is az élet, azt mondják nincsenek véletlenek és talán igazuk is van.
Sok mindent lehetne még írni a könyvről, a szereplőkről, de az már spoileres lenne. Azt meg inkább nem :) Olvassátok el, nem hosszú könyv, ha van időd akkor pár óra csupán, ha nincs akkor is csak pár nap.

Öt csillagot érdemel mindenképpen!

ui: A borítóra visszatérve, míg nem olvastam a könyvet nem tetszett, de így olvasás után bizony úgy gondolom, hogy tökéletes választás volt. Másmilyen borítót el se tudnék képzelni hozzá.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam. Élmény volt kedves Rojik Tamás!

Leda Schwartz: A harmadik szerető

„Egy nő két dologért képes bármit megtenni a világon. Azért, hogy legyen gyereke, illetve azért, hogy ne.” 
Mauriceau (1637-1709) francia szülész szakorvos


Létezik-e ​férfi és nő között érdek és testi vonzalom nélküli barátság? Mi számít egy házasságon belül megcsalásnak, és mi nem? Miért jár egymással karöltve a szerelem, a féltékenység és a birtoklási vágy? Válaszút elé állva, mire hallgass inkább: a szívedre, vagy az eszedre? Érdemes-e felrúgni egy több mint tíz éve tartó, megállapodott, nyugodt, komoly kapcsolatot egy hirtelen fellobbanó, fékezhetetlen szalmaláng kedvéért?
Leda Schwartz szenvedéllyel tűzdelt romantikus regényében nyomon követhetjük egy felnőtt nő életének két óriási tusáját. A belső vívódást a saját érzelmei, a szerelem ellen, amit nem a férje, hanem egy másik nős férfi iránt érez, valamint a meddő nő ádáz küzdelmét a gyermekáldás érdekében, a lombikprogramok sikertelenségeivel átitatott reménytelenséget, a feleség irdatlan fájdalmát, aki nem biztos, hogy arra született, hogy valaha ő is anya legyen.

Ezzel a könyvvel már egy ideje szemezek. Olvastam belőle pár részletet és felkeltette az érdeklődésem, ugyanakkor tartottam is tőle. Méghozzá a lombik miatt. Számomra ez az a téma amit (eddig) szándékosan kerültem. Most a kíváncsiságom felül kerekedett, jelentkeztem az utazókönyvre és legnagyobb meglepetésemre hamarosan a kezembe is került. Bevallom, 1 hét is eltelt mire elkezdtem olvasni. Érdekelt ugyan de össze kellett magam szedni, hogy olvashassam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Még az is megfordult a fejemben, hogy írok az írónőnek és továbbadom a könyvet, olvasatlanul. Legyőztem önmagam és nekiláttam. Az eleje megviselt. Tudom, sokan csak elolvassák és továbblapoznak. Én viszont újra ott ültem a váróban, vártam a csodát ami nem akart jönni pedig mindent megtettünk azért, hogy jöjjön. Tudtam mit érez Szofi, min megy keresztül és mik az érzései. Megértettem a gondolatait, az önvádat, azt, hogy szüksége volt arra, valaki Istenítse és imádja. Egyszerűen csak elfogadja Őt! Annak ellenére, hogy megértettem Szofi érzéseit őt magát nem tudtam megkedvelni. Volt egy férje aki imádta őt és ha elmondta volna Mironak a belső vívódásait biztos segített volna neki. De egyszerűbb volt egy kopasz adonisz rajongásával vigasztalódni.

Annyi gondolat van bennem. Ez nem egy romantikus könyv, van benne az is, de ez inkább dráma. Egy fiatal nő drámája, élete. A meddőség sok nő rémálma. És sajnálatos módon nem sok segítség van számukra. Az orvosok kiégtek/fáradtak/fásultak. Ennek pedig a páciensek isszák meg a levét.
Szofi és Miro elindultak egy úton, csak épp nem fogták egymás kezét. Erik volt aki a szavaival segített nőnek maradni Szofinak a kezelések alatt, hogy ne essen mély depresszióba, hanem érezze, annak ellenére, hogy nem anya egy vonzó, csodálatos NŐ. Mert nem csak a testet kell kezelni a meddőség miatt, hanem a lelket is. Azt a nehezebb.
Erik, egy pasi aki nagyon jól néz ki, aki imádja a szúrós feleségét de aki nem riad vissza egy kis kalandtól. Tud bánni a szavakkal az biztos, tudja mikor mit kell mondani. Olyan szívesen olvastam volna az Ő gondolatait. Ő miként élte meg mindezt? Miért döntött úgy, hogy kockáztat egy barátságot és belevág egy kalandba. Milyen volt tudni/látni, hogy a nő akit kíván és szeret, más kezét fogja? Más száját csókolja, máshoz bújik hozzá?

Györgyi nagyon fura egy nő, teli kisebbségi érzéssel. Ami kicsit érthetetlen. Egy csodás pasi a férje, aki leste minden szavát. Olyan könnyen lehetett volna az Ő házasságuk a tökéletes házasság. Csak egy kis önbizalom és lazaság kellett volna.

Miroslav, a férfi, aki igazán szeret. Igazán átjöttek az érzései Szofi iránt, még ha nem is tudott mindig tökéletes lenni, azt nem lehetett rá mondani, hogy nem szereti  a feleségét. Csak valakinek rá kellett volna szólnia, hogy másképp csinálja.

Alapjában nagyon tetszett a könyv, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Talán így egy kicsit én magam is nyitottabb leszek ebben a témában. Viszont sajnos nem érdemel nálam 5 csillagot, csupán 4,5-et. Szofi miatt, azt hiszem.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Leda Schwartz! Jó volt elolvasni a könyved.

Cornelie C. G.: Teremtő erő

Tiziana ​Montelloni Smith, a romantikus lelkű írónő nem vágyik másra, mint kiszámítható életre, szerető családra. Mivel társa, a briliáns elméjű ügyvéd egyik nyomozása során fenyegetések célpontjává válik, Tiziana sem maradhat ki a küzdelmekből, akaratán kívül keveredik veszélyes kalandokba.
Ha mindez még nem borítaná fel a lány békésnek és boldognak hitt életét, egykori szerelme, Anthony Wilson, a katonai múlttal rendelkező, nemzetközi elismerésnek örvendő pszichológus felbukkanása megteszi ezt.
Egy nő, két férfi és egy szenzációs felfedezés, ami forradalmasíthatná az egészségügyet.
Miközben a sorsfordító találmány körüli események izgalmas fordulatot vesznek, Tiziana saját életében is döntésre kényszerül.
Vajon személyes ellentéteiket félretéve képesek lesznek összefogni, hogy ezt a kalandot is ép bőrrel megússzák? Sikerül nekik segítőtársaikkal együttműködve megismertetni a világgal a rendkívüli felfedezést?
A New York pörgős világában játszódó, meglepő fordulatokban bővelkedő, szerelemmel és humorral fűszerezett történetben mindenre fény derül.
Cornelie C. G. Érzelmi vírusveszély című kötetében életre kelt hősei ezúttal is bebizonyítják, hogy ha valaki az álmait követi, nagyot nem tévedhet. Egy valami biztos csak, a változás.

Anthony Wilson

Tiziana Montelloni Smith

   

Még több, mint 2 évvel ezelőtt olvastam az írónő Érzelmi vírusveszély című könyvét. Akkor véletlenül akadt a kezembe és csak az ajánló fogott meg amiért elolvastam, mert bevallom őszintén: a könyv borítója sajnos nem tetszett/ tetszik.
Azt, hogy elolvastam egyáltalán nem bántam meg, nagyon jó könyv. Kedveltem a szereplőket, nagyon jó volt helyszín, pörögtek az események. Mikor megtudtam, hogy megjelenik a folytatás nem volt kérdés számomra, hogy el fogom olvasni.
A molyon felkerült az utazókönyvek listájára és én boldogan jelentkeztem rá, még nagyobb volt az örömöm, amikor rövid időn belül már nála is volt a könyv.

A borítója szemet gyönyörködtető! Jól esik ránézni, kézbe fogni. Nem szeretem annyira a telet, de szívesen állnék ott a hídon velük.


Nagyon jó volt elmerülni a könyvben, észre se venni szinte és magába szippant a történet. Szenvedtem is, mert amikor olvastam sok minden összejött,  nagyon besűrűsödtek a napok és bizony az olvasás került háttérbe. Azért csak sikerült befejeznem :)

Tizit már az előző részben is nagyon kedveltem, itt is szimpatikus volt. Egy kedves, határozott nő aki tudja, hogy mit akar elérni és tesz is azért, hogy valóra váljanak álmai.
Tonyt az első részben nagyon kedveltem, most viszont haragudtam rá. Elengedni egy olyan nőt mint Tizi, és mindezt azért mert fél elköteleződni?! De fejbe vágtam volna egy péklapáttal. Amikor találkoztak azon az estélyen én olyan de olyan mérges voltam rá. Olyan nagyon megértettem Tizi érzéseit. Drukkoltam neki, hogy minden rendben legyen, hogy teljesüljenek az álmai.


Csak pár nap eseményeit foglalja össze a könyv, de igencsak sűrű volt az a pár nap. Jó volt a nyomozást végigkövetni, izgulni, aggódni. Eleinte csak pislogtam a különböző helyszín miatt, aztán szép lassan összeállt a kép és már élveztem a nézőpontváltásokat.
A mellékszereplők is el lettek találva, a szenátorra még kíváncsi lettem volna. John, a magánhekus volt az egyik kedvenc, de az ügyvéd úr is nagyon szimpatikus volt. Pritty meg egy energiabomba, szuper testtel és rengeteg akaraterővel. Amit Ő eltervez azt véghez is viszi. Nem semmi amin keresztülment, mindezt agy jó cikkért.

A könyvet csak ajánlani tudom, úgy is élvezhető ha valaki nem olvasta az Érzelmi vírusveszélyt. Az értékelése 5 csillag. Nem lehet kevesebb :)
Kíváncsian várom a következő kötetet, miként alakul a főhőseink sorsa, mibe csöppennek bele ezúttal.

M. G. Brown: Kavargó Rózsaszirmok

Az írónő facebook oldalán már egy ideje olvastam a könyv részleteit, ennek hatására fel is került a kívánságlistámra. Majd, szerencsémre, M.G.Brown úgy döntött, hogy a frissen megjelent, bővített kiadásból egy könyvet "utaztat". Így, utazókönyvként került hozzám a kötet. Én vagyok az első a sorban :) Az első ami megfogott az a borítója, sokkal szebb, mint a fotókon volt. Letisztult, egyszerű és mégis vonzza a szemet.

Mi történik velem? Feladom a legbecsesebb kincsemet azért, hogy egy rejtélyes idegen pofátlan módon belerángasson az angyalok és boszorkányok titokzatos világába. Abba a világba, amitől szülőanyám – mesterien szőtt hazugságokkal – egész életemben próbált távol tartani. Nem elég, hogy hibát hibára halmozok, felrúgva ezzel az egész korábbi életemet, még menekülnöm is kell, nem beszélve a felderítésre váró családi titkokról, melyek az életemet vagy a halálomat jelenthetik. Engem persze a szerelem sokkal jobban érdekel. De vajon ki lesz az igazi? Az, aki megszerezte a testem vagy az, aki fogva tartja a lelkem? A nevem Catherine Elwood, habár már ebben sem lehetek teljesen biztos.

 

 

A könyv nagyon jó! Nem tucat könyv a maga elvarázsolt kis világával. Cathy elképesztően kattant :) A gondolatai, a tettei mind-mind olyan de olyan Cathys. Nem lehet másképp megfogalmazni. Egy lány, akinek nincsenek barátai, nem szeret és nem szeretik. Feleslegesnek érzi magát, ráadásul egy olyan iskolába jár ami nem is igazán iskola, hanem inkább börtön. Én tuti nem küldeném ilyen helyre a gyerekem, esetleg az ellenségem. Aztán megismeri Davidet és megváltozik hirtelen minden. Mer nemet mondani, mer kitörni abból a (szerintem) beteg, zárt világból amiben felnőtt. De csak belecsöppen egy másik zárt világba. Ismét függ valakitől akit nem szeret és aki csak a testét ejti rabul. De itt már tudja mi is a jó neki és vannak próbálkozásai a kitörésre.

 

Amikor felbukkant Cathy életében David, a dögös de fura pasi kicsit fenntartással kezeltem a helyzetet, én személy szerint nagyon megutáltam Őt, lehet bármilyen jó egy pasi, azért a tiszteletet adja meg a nőnek. Nem is tudok róla többet írni, mert akkor már spoiler lenne. Azt meg nagyon nem szeretném.

 

Csodás mellékszereplő Sam :) Őt nagyon bírtam, és a kis boszinkat is megértettem, hogy miért is tette azt amit. Sajnáltam a döntését de ott és akkor azt kellett lépnie. Azért remélem, hogy a sorozatban még fogunk vele találkozni sokat.

 

Amikor felbukkan végre Daniel nagyon megörültem. Már vártam :) Tudtam miként fognak találkozni és kíváncsi voltam, hogy is fog besimulni a kapcsolatuk. Miket fog mondani Cathynek, mit fog tenni, hogy a vörös boszi beleszeressen. 

A történet pörgős de könnyedén lehet követni, az volt csupán a baj, hogy véget ért. Pedig még olvasni akartam volna. Cathyről, Davidről, a nagyról, arról, hogy miként is nő fel végre a boszorkánysághoz a kis vörös hisztis Cathy.  Na de majd hamarosan folytathatom :)

A szereplőket alapvetően megszerettem, nem sokan vannak akik az utálatomat mondhatják magukénak. David mellett még egy személyt utáltam meg nagyon, nem Cathy anyukáját, holott Ő se egy szeretetre méltó személy de azért vannak jó tulajdonságai. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy nagyon szereti a lányát, pont emiatt nem tudom nagyon utálni. A "kedves" férje viszont! Alfred egy kisebbségi komplexusokkal küzdő, a hit mögé bújó arrogáns kis ...... Nem írhatom ki, hogy mi is de valóban az. Remélem nem sokat fog már szerepelni. 

 

A könyv megérdemel 5 csillagot! Újraolvasós, de csak akkor ha mind a 4 kötet ott lesz a könyvolvasómon! Úgyhogy tessék belehúzni kedves írónő :)

Julia Lewis Thomson: Többek szerint

Te ​melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával.
Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia látóterébe kerültem.
Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon.
Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak?

Már nagyon vártam ezt a könyvet, kíváncsi voltam Maximra, a titkaira, az érzéseire. A Többek által a kedvenc könyvem lett, nem is beszélve az írónőről. Így nekikezdeni a könyvnek sokak szerint nem jó ötlet, én másképp gondoltam, valahol úgy éreztem, hogy nem fogok csalódni.

Az érzésem tökéletesen működött, egyáltalán nem okozott csalódást a könyv. Imádtam! Imádom! Az első oldaltól kezdve "odaragadtam" a könyvhöz és alig-alig bírtam letenni. Nagyon jó volt, hogy párhuzamosan ismerhettük meg a múltat és a jelent. Írni róla nagyon nehéz, hisz bármi eszembe jut az spoiler lenne, azt meg nem szeretném, hogy lerántsam a leplet, más is izgulja végig a könyvet.

Maxim :)
Ugyanolyan imádni való rossz fiú, mint a Többel által-ban volt. Szereti a nőket, falja őket. Nem kötelezi el magát senki mellett. Éli az életét az élvezeteket hajszolva. Érezni benne, hogy többet szeretne, de nem igazán tesz érte. Mert nem találta meg aki több lenne számára.

Nastya :)
Egy elkényeztetett csajszinak tűnik, holott egy csodálatos NŐ. Aki nagyon tud szeretni. Érdekes, ha egy pasi csak az egyéjszakás kapcsolatokra hajt az egyszerűen csak rosszfiú, ha egy nő teszi ugyanezt akkor már sokkal gonoszabb szóval illetik. Nastya csak keresi önmagát, a boldogságát, nehezen eged valakit a falak mögé, amit ő maga emelt.

A történetüket olvasva sokszor csak pislogtam. Egyszer fent, egyszer lent. Megértettem Maximot de megértettem Nastyát is. Mégis. Istenem, de nehéz lehetett. A szerelemnek fájnia kell, igen, ez igaz, de nem mindegy, hogy mennyire fáj.
Borisz, elég megosztó egyéniség. Nem lett a kedvencem, voltak pillanatok amikor utáltam, de mégis van benne valami. Tud szeretni, csaknem a megfelelő ember mellett kötött ki. Kíváncsi lennék, hogy milyen lenne, ha egy nő megbabonázná, majd rabul ejtené a szívét.
Jó volt, hogy a történetben szerepet kaptak Annáék is, örömmel olvastam róluk és még olvasnék is ha lehet. Esetleg egy rövidke kis kiegészítő kötetet megérdemelnének.

A könyv nekem 5 csillagos! Kedvenc és újraolvasós. Már csak a dedikálás hiányzik belőle :) de szívből remélem, hogy azt is sikerül összehozni az írónővel.

A könyv megvásárolható az álomgyár könyvesboltjában